1967, Rákóczi út, a Hotel Szabadság

Elég baj, hogy megépítették a felüljáró hidat. Ezzel sok ember életét keserítették meg, akik ott laknak a híd melletti házakban. Az autósok élvezik a száguldozást a felüljáró hídon, dugóban állnak és pöfögik a benzingőzt, gázolajat, nekem viszont az otthonom. Ezért a felüljáró hídért akácfákat és hársfákat vágtak ki, amelyek árnyékot adtak az ablakainknak. Most meg a zajtól, nyitott ablaknál egymás hangját sem halljuk mi, a lakásban élők. Legalább hangszigetelő falat tennének az oldalára, sokkal közelebb van az ablakokhoz, mint bármelyik sztráda bevezető szakasza, melytől védik a városlakókat. Autó pedig ezen a hídon is átmegy egész nap megállás nélkül, szünet nélkül, éjszaka is. Egyszer próbáltam megszámolni, hogy hány autó nyargal át egy perc alatt, nem tudtam megszámolni, mert két sávban az egymással szemben elrobogó autókat képtelenség olyan gyorsan követni. És amúgy a híd ronda is, rontja a megújult Baross tér látványát. A két metró, 2-es, 4-es találkozása kiválthatja a felszíni forgalmat, én nem bánnám, ha a felüljáról lebontanák, és több fát ültetnének. Lehetne Budapest zöldebb!