1890 táján, Váci körút (Bajcsy-Zsilinszky út), a London Szálló (London Szálloda)

1890 táján, Váci körút (Bajcsy-Zsilinszky út), a London Szálló (London Szálloda). Ugyan, csak egy rajzon, de tökéletesen betájolhatóan. (Na ezt mondja utánam egy angol egy szóban!)
Az viszont szomorú, hogy mindez egy francia oldalról kerül elő! A címzés lehetne akár Berlini tér, vagy Teréz körút is.
A XIX. század közepén (1859-ben) új fogadó épült fel a régi Nyugati indóházzal szemben. A Vasút fogadó, ahogy elnevezték sivár, kültelki környezete miatt nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Akkor kezdett emelkedni csillaga, amikor Emmerling Vilmos 1863. július 26-án teljesen átépítve, már London cégérrel megnyitotta.
A hihetetlen kényelmet főként az jelentette, hogy minden szobájához tartozott egy bádoglavór, így vendégeiknek nem kellett lefáradniuk az udvaron álló kúthoz! Népszerűsége azonban nemcsak ebből adódott, hiszen a szállónak kitűnő étterme és kávéháza volt, amely utóbbit Kolb Ferenc, a népszerű kávés vett át 1886-ban és vezette tizenegy évig, egészen haláláig. A London éttermét a kilencvenes évektől az a Dökker Ferenc vezette, akinek hagymás rostélyosáért, cigánypecsenyéjéért, kiváló söréért a város másik feléből is ide jártak a vendégek. Ha akkor éltem volna én is mentem volna...
Talán ez vonzotta a mi felejthetetlen Krúdynkat is. „Szerette a London sörét, vagyis serét, mert ő mindig sert mondott, ahogy a Nyírben megtanulta. Szerette a kék, piros abroszokat, szerette a sürgős csaposlegényt..." emlékezett Szép Ernő a helyre. Krúdyn kívül ide jártak a szemközti Pesti Hírlap szerkesztőségének tagjai, de sűrűn megfordult itt Molnár Ferenc, Babits és Osváth Ernő is.
A szálló apró gesztusokkal igyekezett megőrizni régi, családias hangulatát, egyes szobáiban még a csizmahúzót is meg lehetett találni, de külön babakarosszéket tartottak a kisgyerekek számára.
1927-ben bezárták. 1936-ban lebontották. Aztán itt volt sokáig egy trolibusz végállomás. Aztán ennek a helyére épült fel 1984-re a Skála Metró nagyáruház.